- Reita, mikor m�sz… megl�togatni? – k�rdezte t�lem Kai, mire elszorult a sz�vem, �s ahogy r�n�ztem, l�ttam, hogy neki szint�n.

- Ma.

- Egy hete is ezt mondtad! – csattant fel. – M�gse ment�l!

- Kai…

- Hagyd, ne magyar�zkodj… - mondta, majd k�nnyes szemmel �sszepakolt, �s szipogva elhagyta a helyis�get.

- Rei-chan, ne haragudj, de ez most jogos volt. Egyed�l te nem volt�l kint, mi�ta… - mondta Ruki, de � se tudta befejezni a mondatot. �n ink�bb csendben �sszepakoltam a cuccaimat, �s sz� n�lk�l kimentem az utc�ra. A j�ghideg leveg� az arcomra fagyasztotta a k�nnycseppeket. Igen, Kai-nak igaza van. M�r lassan 1 h�napja nem voltam kint a s�rn�l. A temet� fel� vettem az ir�nyt. Bel�ptem a kapun, �s megkerestem a m�rv�ny fejf�t. R�n�ztem a k�kadt vir�gokra, �s megint elhatalmasodott bennem az �rz�s, hogy a legjobb bar�tom, aki valaha volt, m�r nincs t�bb�. Jaj, Uruha… mi�rt… mi�rt kellett pont neked menned? Lerogytam a f�be a s�r mell�.

- Szia… - motyogtam magam el�. – Tudod… b�ntudatom van, mert nem j�ttem ki hamarabb… ma Kait is nagyon megb�ntottam. �, ha j�l tudom, naponta kij�r hozz�d, �s im�dkozik �rted… �n meg lassan egy h�napja nem l�ttalak… pedig a legjobb bar�tok voltunk… a zenekarban �r�ltekh�za van… a menedzsment nem tud mit tenni, teljes a k�osz. Az eg�sz st�b azon gondolkozik, hogy �j git�ros k�ne, �s menne tov�bb a GazettE, �gy, mint r�gen… de nem. N�lk�led semmi se ugyanaz. M�g a rend�rs�g se nyomozta ki, ki felel az�rt, hogy elvesztett�nk… olyan �rz�sem van, hogy itt �lsz mellettem, �s hallgatod a h�lyes�gemet, amit kiz�r�lag az�rt mondok, mert nem tal�lok szavakat, �s hi�nyzol. – �nk�nytelen�l �k�lbe szor�tottam a kezem. Nem akartam s�rni. �reztem, hogy hat�ron vagyok. �reztem a gomb�cot a torkomban, azt, hogy p�r m�sodperc k�rd�se az eg�sz… Ennyi, k�sz, nem b�rom tartani magam. Zokogni kezdtem. – Uruha… mi�rt te? Mi�rt nem �n, vagy valaki m�s? Mi�rt neked kellett elmenned? – k�rdeztem s�rva. – Kai teljesen bele�r�l, hogy nincs, akit meg�lelheti, akivel olyan kellemesen t�ltse az id�t, aki meg�rti, �s megvigasztalja, ha s�relem �ri… ami nem ritka mostan�ban. Kai minden pr�b�n megkapja a mag��t, mert nem tud �sszpontos�tani… nem fogja mag�t t�ltenni ezeken a dolgokon… tal�n sose. Ahogy megyek az utc�n, szinte minden h�zon fekete z�szl� l�tok, �s a legt�bb helyen ilyenek vannak �rva: nyugodj b�k�ben, Uruha, meg ilyenek… Nem b�rom m�r �n se t�l sok�ig… Kai v�gk�pp… Ruki �s Aoi nem besz�lnek, de Ruki minden este s�r, �s hi�ba k�rdezem, mi a baja, nem mondja el. F�l �ve lassan, hogy egy�tt �l�nk, de nem mondja el. Hi�nyzol mindenkinek, Uruha!

Megcs�rrent a mobilom.

- Csak most ne… - suttogtam, de az�rt el�vettem a k�sz�l�ket. Kait�l j�tt egy SMS.

„Reita! Ne haragudj a ma d�lut�ni dolgok miatt… kil�ptem a GazettEb�l. Ruki �s Aoi megpr�b�lt visszatartani, de nem tudtak. Nem fogok visszamenni… s�t… ha ezt olvasod, tal�n m�r nem is �lek. Vigy�zzatok magatokra, �s pr�b�lj�tok t�ltenni magatokat ezen… valahogy majd csak siker�l.

Rem�lem, p�r �v m�lva egy teljes �let le�l�se ut�n m�g tal�lkozunk.
Kai”

Felpattantam, �s sz� n�lk�l futni kezdtem a kocsim fel�, �s Kai lakhelye fel� vettem az ir�nyt.

Elk�stem.

�sszesen 6 h�nap telt el a k�t hal�leset �ta, a GazettE viszont ment tov�bb k�t �j taggal, akikkel sose j�ttem ki �gy, mint azzal a k�t bar�tommal, akik a legjobbak voltak, m�gse tudtam megmenteni �ket. Most azon a tet�n �llok, amin k�t h�nappal ezel�tt cigiztem. Feln�zek az �gre…

Kai �s Uruha! Ha ott vagytok valahol… tudj�tok, hogy hi�nyoztok, �s sose lesz semmi se ugyanaz…

Lehunyom a szememet, �s lel�pek a semmibe.

�

-----The End-----